Prechod na navigáciu block menu Prechod na navigáciu Hlavné menu Prechod na navigáciu Hlavné menu 3 Prechod na navigáciu Hlavné menu 4 Prechod na navigáciu vodorovná

Történelem

Ipolyság rövid története
A város az északról a Korponai fennsík, délről a Börzsöny szegélyezte festői szépségű völgy ölén, az Ipoly két oldalán terül el. A völgy itt a legszűkebb, a két hegyvidék közötti távolság alig három kilométer. A folyó partjain burjánzó növényzet és az erdők közelsége az embert valósággal letelepedésre csábította. Ásatások során feltárt leletek bizonyítják, hogy a Korpona patak völgyétől Parassapusztáig már az újabb kőkorban / paleolit / élt itt ember. / 1 /
A vidék éghajlata meleg és száraz. A tél mérsékelt, a nyár hosszú. A nyári napok száma / max 25 0C fölött /  meghaladja a hetvenet, az évi átlaghőmérséklet 9,5 0C. Az évi ( vegetációs időben esett ) csapadékmennyiség deficites. A lehullott víz mennyiségénél magasabb elpárolgás okozza az Ipoly aránylag magas évközi szintjének ingadozását. Nyáron a folyó vízhozama alig éri el a másodpercenkénti 20 m3 – t, míg márciusban ez az érték 58 m3/s.
A folyó völgye az újharmad időszakban / neogén / formálódott, amikor az összefüggő Korponai– és Börzsönyi- hegyvidék erős törés következtében kettévált és a lesüllyedt területre betört a tenger. A neogén tenger későbbi apadásával a lesüllyedt Duna – medence az Ipoly völgyére is kiható eróziójának hatására a Kálvária – dombon és a temető fölötti kavicskő – teraszokon ma is jól látható folyó menti teraszok alakultak ki. Környékünkön a miocénben / új-harmadkorban / vulkanikus tevékenység játszódott le, melynek epicentruma a Korponai fennsík lehetett. Vulkanikus eredetűek a jó bort termő Nagyszőlők is. A város közelében az Ipoly folyása (az utóbbi években történt szabályozásig) lelassult és évközben többször is kilépett medréből, közben a felső folyásáról elhordott talajt lerakta, szedimentálta. A lerakódott réteg vastagsága eléri a 4 – 7 métert. Ezen a rétegen alakultak ki a különböző összetételű öntéstalajok.
 
A város első okleveles említését 1237 – ből találhatjuk IV. Béla Zólyomban kelt levelében, ebben a király az esztergomi egyházat a Hont várhoz tartozó Ság földje harmadfél ekényi területének és egy malomhelyének birtokában őt megerősíti. Egy 1256 – ban kelt oklevél felsorolja a Sággal szomszédos településeket : Olvár falu, Tesmag község, Proma falu és    Sági – sidó / a mai Kőmályszőlő /. Az akkori sági birtokosok Viski Péter, Rugas fia Egyed, több várjobbágy és királyi szolga, királyi udvarnok, az esztergomi káptalan és a premontrei prépostság voltak.
 
Városunk fejlődését döntően befolyásolta a kolostor megalapítása. Oklevél hiányában erről pontos adatunk nincs, Fuschoffer Monasteriológiája szerint a Huntok már 1075 – ben alapítottak itt Benedek – rendi kolostort, a legújabb kutatások alapján azonban az alapítás az 1236 – 1240 közötti évekre tehető. Alapítója a Hontpázmány nemzetségbeli Márton bán volt, aki örökösökhiányában birtokát királyi engedéllyel a monostorra hagyta. Márton bán kitünően választotta meg az építkezés helyét: az Ipoly folyót itt keresztezte a bányavárosoktól Esztergom felé és Visegrád érintésével Budára vezető út. Politikai éleslátásán túl önzetlenségét bizonyítja, hogy a kolostort a király kegyébe helyezve nem a családja, hanem az ország érdekeit tartotta szem előtt, ami hosszú évszázadokra meghatározta a monostor és a város fejlődését.
Hunt, megyénk névadója várát Hont községben, a mai templomdombon építette fel, ahol az Ipoly félszigetet alkotott. A kolostor vele szemben, az Ipoly túlsó partján épült fel. A premontrei rend tagjai nészerűségnek örvendtek, mert az egyházi élet fellendítésén túl az oktatásban, a betegek ápolásában is részt vállaltak. Ám legjelentősebb tevékenységüket         1255 - től a Boldogasszony nevét viselő sági prépostságban / Praepositura B. Mariae de Saagh/ mint országos hiteleshelyen végezték. Ismeretes a konvent 1377 – ből származó pecsétje, sajnos az eredeti nem maradt fenn.
 
A monostornak már nem sokkal alapítása után több külső veszéllyel kellett szembenéznie. A tatár hadak feltételezhetően 1242 február táján érték el Ságot. A várost a kolostorral együtt teljesen felperzselték. Az új, egyben birtokösszeíró alapítólevelet IV. Béla 1245. szeptember 9 – én Görgőn adta ki. Ebből ismerjük a lakosság akkori összetételét : három udvarispán, hat lovaslegény, öt szolga, három borgazda, két szántóvető több más – más képességű szolga. Tehát a konvent környékét mintegy 180 személy, illetve 30 – 40 háztartás népesítette be. A tatárdúlás után a konvent a környék lakosságának egyre nagyobb tiszteletét és bizalmát élvezte. A kolostor alapításától eltelt alig harminc év alatt a folyón annyira megnövekedett az áruforgalom, hogy a fokozott igényeket a révszolgálat se tudta kielégíteni, ezért IV. Béla 1266-ban a monostor közelében az Ipolyon hidat építtetett, vámszedési jogát pedig a premontreieknek adományozta.
 
IV. Béla halála / 1270 / után a főúri családok törtek hatalomra, nálunk, az ország észak – nyugati részén a Csák – nemzetség. Az állandó nyugtalanság és bizonytalanság miatt megbénult gazdasági élet a nép nagy nyomorát okozta. Ennek enyhítésére IV. László király 1275- – ben Ság lakóit felmentette az adófizetéstől és a hadi szállásoktól. A XIII. század végén V. László a prépostságot új adományozásokkal segítette, így került Ság birtokába Tesmag, amelyet addig a királyi erdőcsőszök laktak, Pecsenyic, Alsóalmás, Alsópalojta, Lipóc és Olvár. 1299 – ben “ hét érsek és a püspök a sági egyháznak bizonyos feltételek teljesítése fejében búcsút engedélyezett “, hogy az ebből befolyó pénzt a templom építésére fordíthassák.
A váruradalmak nagysága és ereje, az országnak a közöttük dúló hatalmi harcok miatti elszegényedése segítette a királyi várrendszer lassú felbomlását és a nemesi vármegyék kialakulását. Ez már nem csupán a nemesség, hanem az alsóbb rétegek jogainak bővítését is szükségessé tette.Így Hontvár szerepét 1329 után Drégelyvár vette át.
 
A monostor a XIV. század elejétől élte fénykorát, amikor préposti tisztét közel harminc éven át Fegyverneki Ferenc európai hírű főpap, a reformtörekvések elkötelezett híve látta el. Falai között papokat neveltek, könyveket adtak ki és okiratokat hitelesítettek. Az okiratírás megkönnyítésére Fegyverneki “ regiszterével és világos beosztásával az összes oklevélformulákat“ magába foglaló formuláris könyveket szerkesztett s társaival együtt  így járult hozzá szakirodalmunk gyarapításához.
Árpádházi királyaink később is sokoldalúan támogatták a kolostort. I. Lajos 1357 – ben kelt kiváltságlevelében a prépostság népét és jobbágyait a prépost kizárólagos hatása alá rendelte. 1405 – ben Zsigmond király minden vasárnap Forum liberum ( szabad vasárnap ), Szűz Mária Mennybemenetelének napján, a templom patrónusának ünnepén pedig nyilvános vásárnap tartását engedélyezte. Ez a jog a konvent birtokaira is kiterjedt. A vásárnap jogát Mátyás király Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepére is kiterjesztette. Ság 1407 – ben Zsigmond királytól pallosjogot is nyert.
A szomszédos urak megirigyelték a konvent virágzását. Gyarmati Balázs négy fia 1444 – ben Bálint prépostot szerzetestársaival együtt elűzte, a kolostort pedig átalakította várrá. Két évvel később Péter vajda fia és társai dúlták fel a kolostort, kincseit elrabolták, amiért I. Ulászló király széles körű vizsgálatot rendelt el, ám eredményéről a feljegyzésekben semmiféle utalást nem találunk. A sági konvent azonban az elrabolt kincsek és oklevelek visszaszerzése ügyében még 1511 – ben is pereskedett a Lévai – Cseh családdal.
 
Ipolyság kedvező fekvésénél fogva folyamatosan rákapcsolódott a középkorban épülő úthálózatra. Az Ipoly és mellékfolyói mellett húzódó domboldalakon épült út Esztergomból és Budáról az Ipolyhídon keresztül vezetett a bányavárosokba, főképp Selmecbánya irányába. Közeli csomópont volt a várral védelmezett Visk, ahol az esztergomi – korponai nagyút a Búrvölgy felől Ságra vezető utat keresztezte. Ipolyságról Egegen keresztül Zsember és Bát irányába vezettek fontos utak “ királyné vásárhelyére “, ( Bátra ), de Németin keresztül Korponára és Selmecre is. Az Ipolyság felőli másik út Litva vára mellett Paláston át vezetett Bozókra, a közeli kolostor felé. Az ipolysági hídon kelet felé áthaladva Honton és Drégelypalánkon keresztül ismét az Ipoly – hídon át lehetett eljutni Hídvégre és tovább Nyék és Balog irányába.
 
Buda, Vác és Esztergom eleste után a török seregek a bányavárosok felé nyomultak. A bécsi kormány az 1546. évi tc. értelmében elrendelte “ Ság országos költségén történő megerősítését. “ A várrá alakított kolostor első kapitánya Thuri György volt, aki a törököktől szorongatott Léva segítségére sietve kitűnt vitézségével, amikor az Esztergom felé menekülő rabló hadat Szalkánál utólérte és szétverte. 1550 – től Jakusich Ferenc a sági erőd parancsnoka. A törökök Vác felől kísérelték meg Ság bevételét, de támadásukat visszaverték. A vár- kolostor számára az 1552. esztendő vált végzetessé, amikor Drégely vára július 4 – én Szondi György várkapitány hősiessége ellenére is elesett. Néhány nap múlva a sági erődítmény is török kézre került. Bár a törökök mindent felégettek, az előlük menekülő szerzetesek értékes levéltárukat a Garamszentbenedeki kolostorba menekítették, ahonnan az ipolysági hiteleshely iratait később a győrszentmártoni / Pannonhalma / monostorba szállították. Ipolyság bevétele után a török haderő, mintegy 12 ezer fő, Ali pasa vezetésével a Korpona patak völgyén át folytatta előnyomulását a bányavárosok felé. Ekkor már a bécsi udvar is igyekezett feltartóztatni a török terjeszkedést. I. Ferdinánd király ezzel a feladattal Teuffel Erazmust bízta meg, akit a magyarok dölyfössége és egyéb okok miatt csak Ördög Mátyásnak neveztek / Teufel – Ördög : Nomen est omen / Serege Tinódi Lantos Sebestyén részletes leírása szerint meghaladta a tízezer főt. Mielőtt a Füleknél várakozó erőkkel egyesülhetett volna, Paláston a Korpona patak szűk völgyében ütközött meg a török haddal. Teuffel nem bizonyította hadvezéri képességeit és a császári seregek kétnapos harc után vereséget szenvedtek. A palásti csatában Sbardellatti Ágoston váci püspök a kisegítő csapatok / élelmezés, szanitécszolgálat / parancsnokaként vesztette életét. Ő volt az utolsó magyar főpap, aki karddal a kezében vérzett el hazájáért. Emlékét kápolna őrzi az Ipolyság – Palást közötti út mellett. A török ezek után hatalmába kerítette a vármegye kilenctized részét, a legészakibb terület, Selmecbánya környékének kivételével.
A török kétszer uralta Ipolyságot. Először 1552 – től 1595 – ig, majd 1626 – tól Buda visszafoglalásáig. Az 1595. évi határkiigazítás után a török megszállás Tesmagig terjedt. A határ megjelölésére a Tesmag és Ipolyság között a Szilber – réteken húzott árkot nevezte el a nép pogányároknak. A rabló törökök ezt a határt is többször átlépték a bányavárosokat / Bakabánya, Korpona, Selmecbánya / is veszélyeztetve. A török uralom idején Drégelyvár alatt épült fel a cölöpökből, deszkákból és gerendából emelt “ Palanka “erődítmény, mellette fahíddal, ami az Ipoly jobb parti településein a gyors rajtaütést, de a nagyobb katonai erő elleni védekezést is lehetővé tette. Az 1626. évi török portaösszeírás Ipolyságon egy egész portát és tizenhat egynegyed telkes gazdát tüntet fel, akinek összesen 8 lova és 40 ökre volt. A dikális /adózók/ összeírásban 33 családapa szerepel 238 dikával.
 
A város zöld mezőben püspöksüveges és pásztorbotos prépostot ábrázoló 1665 – ből származó köriratos pecsétjén a következő szöveg olvasható : Sigillum oppidi Saag / Saag város pecsétje/ .
 
Ipolyság ezekben az években már mezőváros volt. Anyakönyvet 1675 – től vezettek, de a régieket a gyakori tüzek elpusztították. A legnagyobb terhet a török elnyomás alatt is a nép viselte. A gyakori rablások, a kettős adóztatás, az örökös bújkálás, a járványok következtében a lakosság egyre fogyott. Városunkban az első pestisjárvány 1600 – ban pusztított, majd 1632 – ben megismétlődött, 1663 – ban pedig olyan méreteket öltött, hogy a lakosság negyven százalékát elvitte.
Bethlen Gábor erdélyi fejedelem / 1613 – 1629 / a XVII. század reformátora a töröktől nagyobb ellenségnek tartotta az alkotmánysértő II. Ferdinándot. Felkelői élén 1626. szeptember 25 – 30. között városunk környékén ütközött meg Albert Wallenstein császári csapataival. A törökök 1685 – ben hagyták el véglegesen vidékünket, amikor a győzelmes keresztény seregek közeledésének hírére Ibrahim szerdár Nógrád várát és Vácot felgyújtotta, maga pedig megrettent seregével Budára vonult.
 
A kuruc – labanc harcok idején II. Rákóczi Ferenc Gyöngyösről az Ipoly mentén vonulva ötezer fős seregével 1704. szeptember 24 – én megállt Ipolyságon. A kolostorban szállt meg, ahol az erdélyi követséget fogadta. Az eseményről emlékirataiban is megemlékezik :“ Néhány napot Ságon időztem, ahol Veteráni grófot fogadtam. A kassai megadás megerősítését kérte. Ezen a helyen ért el az erdélyi rendek ünnepélyes követsége is, és elhozta megválasztásom oklevelét.“                                                                                                                                    I. Lipót császár és király 1688. december 28 –án kelt rendeletével a prépostság töröktől visszafoglalt jószágait a jezsuitáknak ajándékozta. A préposti címet azóta az esztergomi főegyházmegye kinevezett papja a királytól kapta. A jezsuiták a régi premontrei kolostor romjain felépítették a maguk máig fennálló lakó –  és gazdasági házait, 1743 – ban pedig templomukat. Ők építették 1769 – ben a kőhidat, amely a II. világháború alatt pusztult el. A jezsuita rend megszüntetése után Mária Terézia 1776 – ban a sági uradalmat a rozsnyói káptalannak ajándékozta.
 
A város fejlődésében fontos esemény az első postaház felépítése a mai főtér közepén. 1750. október 15 – én megindult a forgalom a Pest – Ipolyság – Galgóc – Pozsony és a Pest – Ipolyság – Selmecbánya – Alsókubín útvonalakon. Az új postaállomásnak a két postakocsin kívül hat pár lovasfogata és két hátaslova volt istállóval és kocsiszínnel az akkori piactéren. A pénz - , csomag –  és levélküldemények továbbítását az új kőhíd lényegesen megkönnyítette.
A város fejlődését rövid időre két esemény fékezte le : az 1796. évi kolerajárványnak Ipolyságon kétszázan estek áldozatul. A másik esemény Napóleonnak 1805. december 2 – án Sándor cár Kutozov marsallja vezette csapatai fölött aratott szlavkovi győzelméhez kapcsolódik, ahonnan a vert had Hodonín – Nyitra irányában menekülve december 10 – én érkezett Ipolyságra. Három napig a kolostorban ápolták sebesültjeiket, ez idő alatt a lakosság sokat szenvedett a csapatoktól.
 
A város történetében a kemencei megyeháza leégésével új korszak kezdődött, mert a megye székhelyét 1805 – ben Ipolyságra helyezték át. A megye rendjei 1822. december 9 – i közgyűlésükön elhatározták új “ nagyszerű “ megyeház felépítését Ipolyságon. A megye városi telke szűknek bizonyult, ezért az Ipolyon túli dombra, a mai zsidó temető helyére tervezték. Körülötte épült volna fel az új város Ságújhely néven. A terv Eszterházy herceg lévai ura-dalmi építészének, Ehmannak munkája. Az építkezést 1827 – ben Plachy Ferenc  alispánsága idején kezdték meg. Az 1830. évi tisztújításkor az új alispán Majtényi László lett. A megváltozott tisztikar a homoki építkezést leállította, a mai főtéren a megye megvásárolt néhány jobbágytelket és megkezdték a megyeház építését. A Homokon lebontott falak anyagát felhasználták az új épülethez. A bal  szárny felhúzásával az adókból befolyt házi pénztárkészlet kimerült, így 1842 – ben tartott “ markális “ gyűlésen elhatározták, hogy a befejezéshez szükséges pénzt a nemesség adja össze. 1845 – ben tető alá került a nagyterem, ahol 1846. január 6- án megtartották az első gyűlést. A forradalmi események miatt az építkezés megszakadt és csak 1857 – ben fejezték be. Ehhez a bécsi kormány 18 ezer forinttal járult hozzá, mert a megyeház átadási ünnepsége Ferenc József király országos körútjának programjában is szerepelt. Az uralkodót a krónikák szerint a megye székhelyén hűvösen fogadták.
A múlt század húszas éveitől Ipolyság gazdasági és kulturális élete erősen fellendült. Fehérváry Miklós és Gyürky Medárd kezdeményezésére megalakult a Honti Régészeti Társulat, amelynek “ sok jóravaló fiatal lett a tagja “.Gyűjtéseket, ásatásokat végeztek Magyarad, Ipolydamásd, Szob és a honti szakadék környékén. A társulat 1844 – ben feloszlott, gyűjteményeit a Nemzeti Múzeumnak adományozta. Az 1838 – ban a Honti Fiók Gazdasági Egylet az országos hálózat részeként 1846 – ig működött sikeresen. Az 1830. évi tisztújítást Széchenyi István jelenléte tette nevezetessé, akit itt választottak meg táblabíróvá.
A szabadságharc márciusi szele városunkat is érintette. A 48 – as új törvények kimondták a jogegyenlőséget és ezzel a társadalmi osztályok közötti különbségek  ledőltek. A májusban sorra kerülő első megyei gyűlésen a régi rendszer és a nép képviselői a megyeháza udvarán találkoztak, míg az elnökség  a lépcsőház emeletének az udvarra nyíló kettős ablakaiban foglalt helyet, ahonnan a beszédeket és az ismertetett törvényeket a legtávolabb állók is jól hallhatták. Az új törvényeket a magyar és a szlovák falvak népe egyaránt kitörő örömmel fogadta. Majzík Sándor csendbiztos és pandúrjai ennek ellenére is elfogták Janko Kráľt és Ján Rotarides barátját, s “ az urak elleni lázítás és bujtogatás “ vádjával mindkettőjüket a megyeháza börtönébe zárták. Janko Kráľt három nap múlva innen szállították át a budai állami fegyházba. A “ hontiak “ csak lassan szegődtek a felkeléshez. Az elsők között volt Pongrácz Lajos, aki nemsokára pénzügyminiszteri titkár lett. Később a megye önkénteseiből egész honvéd zászlóaljat szeveztek. A hivatalos közlöny alapján kiadott Schematizmus szerint Pongrácz István és László alezredesek, Szulyovszky nándor őrnagy, Gyürky Antal főszázados, Rózsemberszky Antal, Nagy Vince, Totovits Szilárd századosok és több főhadnagy, hadnagy harcolt a szabadságharcban.
Harci zaj csak egyszer riasztotta a várost, midőn Görgey seregei Pestről a bányavárosok felé vonulva 1849. január 9- én Ipolyságra érkeztek. Majthényi László alispán átadta neki a toborzott újoncokat és az őket szállító szekereket. Windischgrätz a felkelők üldözésére Wrbna altábornagyot küldte 10 zászlóaljjal, 10 lovasszázaddal és 48 ágyúval. Wrbna előcsapataival a város előtt január 11- én ütközött meg a Görgey hadtestének visszavonulását fedező Guyon Richard / angol / tábornok honvédeivel. A huszárok a hidat mindaddig védték, amíg Guyon ki nem vonult Ipolyságról.
Újonc honvédeink tűzkeresztségére ezt követően Bát, Kőpatak és Szélakna térségében került sor. A világosi fegyverletétel után Ipolyság katonai önkényuralom alá került.
 
Az 1834 – től működő Honti Casino lassan újra a társadalmi élet központjává vált. Innen indult ki minden mozgalom, terjesztette a művelődést, művészetet és a haladást. A nyomott légkörben a hatvanas évekig erre szükség is volt. A város lakossága 1848 – ig két rétegből, az úrbéres parasztságból és a kevés iparosból tevődött össze / néhány csizmadia, szabó, két lakatos, egy kádár, bognár, két kovács, egy asztalos, két kalapos, két szűrszabó, két szíjgyártó, egy köteles, szappanos, kékfestő és pék /. A Parassavölgyben működött egy sörfőző és egy téglagyár. A kereskedelem aránylag fejletlen volt, mert 1348 – ig zsidó a bányavárosok közelsége miatt itt nem telepedhetett le. Ezért Léva és Balassagyarmat kereskedelme fejlődött gyorsabban, az emberek oda jártak vásárolni, a tőke is ott összpontosult. A kereskedők eleinte jobbára “görögök“ voltak, így nevezték görögkeleti vallásuk miatt a balkáni népeket. A görögökön kívül az úgyszintén görögkeleti vallású szerbek és macedónok is többnyire a török időkben telepedtek le a városban. Ismertek voltak a Vaskovits, Totovics, Sárpy és Turnay családok, akik a kálvária alatti görögtemetőben temetkeztek.
 
Az ötvenes évektől a város gazdagodott, a több kereskedő mellett kialakult a tisztviselőkből, hivatalnokokból, ügyvédekből, orvosokból és vállalkozókból álló ún. úri osztály, összesen mintegy hatvan személy és családjuk. A társadalmi élet fejlődését elősegítette a hetvenes évektől Ipolyságon székelő törvényszék, járásbíróság és adófelügyelőség. Az intézmények újabb családokat és személyiségeket kötöttek városunkhoz, közöttük a tiszteletnek örvendő Országos Józsefet, Verebélyi Józsefet, Okolicsányi Gyulát és a mezőgazdasági tanácsaiért nagyra becsült Nagy Sándort, a káptalani birtok bérlőjét. Király János plébános a Káptalan utcában a legrászorultabbak számára már a húszas  években kis kórházat létesített. A plébánosok közül nagy tisztelet övezte Vajgeth Mihályt, a későbbi nagyszombati kanonokot és Stéger Imrét, akinek apja, Stéger János a kórház főorvosaként szerzett érdemeket az ázsiai kolerajárvány leküzdésében.
 
Ipolyság fénykorát az 1867. június 8-i kiegyezés után élte. A városrendezés, közvilágítás, parkosítás előmozdítására megalakult az „Ipolyság város szépérzetét és anyagi jólétét előmozdító egyesület “. Elnökévé Pongrácz Lajos főszolgabírót, titkárává Sághy Benő ügyvédet választották. Munkáját a régi piactér /mai főtér/ rendezésével kezdte meg. A Szűz Mária szobor helyén állt a postaház istállóival és kocsiszínjével, mellette a cédulaház, a vásárok tartozéka. Az országos vásárok után trágya és egyéb szenny csúfította a várost. Pongrácz Lajos a központi városrészben közadakozásból bevezette a közvilágítást és járdákat építtetett. Majláth István alispán a térről kitiltotta az állatvásárokat az akkori sóház mögé. Az úrbériség megszünésével a jobbágyok eladogatták piactéri házaikat, helyükre 1850 – 1860 között a piactér két hosszú oldalán boltok épültek. Az út túlsó oldalán, a kolostorral szemben az uradalmi pajtát is eltávolították, helyére Gyürky Antal tanfelügyelő megépíttette az emeletes elemi iskolát, mögötte sétálóparkkal. A város polgárosodását az iparosok is segítették, akik számos hasznos reformot kezdeményeztek. Köztük Trautwein Dániel, a város bírája a legválságosabb években, Hesz Antal bíró, Vaskovics Mihály, Veselák, a két Hummer és mások. A város kis kórháza már nem felelt meg a követelményeknek és mozgalom indult az új kórház felépítésére. A régi kórház épületét eladták, a Homok városrészben e célra telket vettek és gyűjtést kezdtek az új kórházra. Siposs Antal zongoraművész, a város neves szülötte a Casino nagytermében 1874 –ben rendezett hangvesenyének bevételétfelajánlotta a helyi iskolák felszerelésére. Ugyanebben az évben alakult meg a jótékony célú Nőegylet és a Műkedvelő Színtársulat. A csoport első előadásán 1875. március 15 – én Tóth Kálmán : Nők az alkonyban című darabját mutatta be. Gerhart György dacsókeszi földbirtokos szerkesztésében meg-jelent a Honti Gazda című lap. 1876 – ban ötven taggal megalakult az Ipolysági Önkéntes Tűzoltó Testület, első elnöke Nagy Sándor káptalani bérlő volt. A hatvanas évektől a város központjában rangos épületek épületek : takarékpénztár /1867/, polgári leányiskola /1872/, Pénzügyi Palota /1886/, takarékpénztár /1899/, új városháza /1888/, Pannónia Szálló /1906/.
A századfordulón a városban már három nyonda működött : a legrégibb Neumann Antalé /későbbi tulajdonosa veje, Gódi Imre/, továbbá Polgár Ignác, majd Tóth és Brza nyomdája. A mai főtér századelejei jelentősebb épületei : Lengyel Szálló /tulajdonosa Lengyel Imre/, Barsmegyei Népbank /ma részben Városi Könyvtár/ és a szecessziós stílusban épült emeletes házak: Salkovszky – ház, Wollner – ház és az 1936 – ban épült Adler – ház. Városunk büszkesége a főtér közepén magasba ívelő barokk oszlop, tetején a Szeplőtlen Istenanya szobrával, melyet a város lakói 1859 – ben hálából emeltek. Hosszú előkészítő munka után 1898- ban alakult meg a Honti Múzeum, első igazgatójával, Pongrácz Elemérrel. A védnökséget Fehér Ipoly pannonhalmi főapát, Ipolyvisk szülötte vállalta. A gyűjtőmunka befejezése után a megyeháza három emeleti helyiségében 1902 – ben nyílt meg a múzeum. A századforduló legfontosabb eseménye a város életében az új kórház megnyitása 1900. szeptember 27–én,
dr. Kovács Sebestyén Endre vezetésével, aki a valóságban is a kórháznak áldozta életét : az I. világháború sebesült katonáitól kapott fertőzésben halt meg.
Városunk a századforduló éveiben kapcsolódott be az ország gazdasági vérkeringésébe. A felépült Ipolyság – Csata vasútvonalon 1886. szeptember 24- én futott be az első vonat Párkányból. 1891 – ben megépült az Ipolyság – Balassagyarmat, majd 1899 – ben az Ipolyság – Korpona közötti vonal, végül 1909. július 11 – én adták át a Drégelypalánk – Vác közötti szakaszt, s így létrejött a közvetlen összeköttetés Budapesttel. A vasúthálózat, valamint az 1898 – ban épült posta – és távíróhivatal megteremtette a kapcsolatot a külvilággal.
A város fénykorát szemléltetően tanúsítják az adókimutatások. Míg 1867-ben Ipolyság állami adóbefizetése 12 212 koronát tett ki, ez az összeg 1902-ben 67 937 koronára emelkedett. A rozsnyói káptalan szérűskertje sokáig akadályozta a városfejlesztést, de a századfordulón kölcsönös megállapodás született megvételéről. Felparcellázása után új városrész épült fel huszonnyolc modern, díszes családi házzal, evangelikus templommal és szép ligettel. Az utcai világításról a 120 ezer korona tőkével 1903-ban alakult „aerogén – társulat“ gondoskodott, amely a petróleumlámpákat folyamatosan felcserélte gázlámpákra. 1902-ben alakult meg a város első sportegyesülete, az IFC néven ismert Ipolysági Futball Club. A korabeli városfejlesztés utolsó eseménye a gimnázium megnyitása volt,  első igazgatója, Barczán Endre /1913-1919/ és tantestülete két osztállyal, 95 diákkal kezdte meg az oktatást a Honti Casinó e célra átadott termeiben.
 
Az első világháború éveiben megnövekedett a lakosság elhalálozási aránya. A születések száma az elhalálozások számához viszonyítva évről évre kisebb. A csökkenés évek szerinti növekedése: 1915-ben 26, 1916-ban 34, 1917-ben 47, 1918-ban 71, 1919-ben 33. Az első világháború végén, 1919. május 29-én éjjel nagy csata zajlott a magyar Pálmay–csoport és a cseh légiósok között a város birtoklásáért. Az ipolysági temetőben e csata áldozatai közül 48 magyar és 7 cseh katona alussza örök álmát.
Ipolyság egy ideig az új csehszlovák államban is megyeszékhely maradt. Az 1920. évi összeírás szerint a város lakosságának száma 4696, ebből 859 csehszlovák, 3727 magyar, 68 német és 42 egyéb nemzetiségű. A alkóházak száma 610./12/ 1921-ben megkezdték a „Pelle-generálisról“ elnevezett katonai kaszárnya építését. Az 1922. december 22-én kelt 275. számú tör-vény értelmében megszüntek a monarchia idejéből fennmaradt megyék és székhelyeik, így 1923. január 1-től Ipolyságot és környékét Zólyom nagymegyéhez /Zvolen/ csatolták, korponai /Krupina/ járási székhellyel. A megyei és a járási hivatalok megszűnésével városunkban sokan elvesztették állásukat. Többen elköltöztek Ipolyságról vagy ingázással biztosították megélhetésüket, 1923-ban a Honti Múzeum gyűjteményét is elvitték Selmecbányára /Banská Štiavnica/. 1934. január 1-én Magyar Család néven új országos kulturális-társadalmi lap indult Ipolyságon dr. Farkas István tanár szerkesztésében. Ugyanebben az évben négy évi megjelenés után megszűnt a Hét nevű folyóirat.
Az 1938. évi müncheni döntés értelmében, Ipolyságot visszacsatolták Magyarországhoz. A magyar csapatok október 11-én vonultak be a városba. Az elkövetkező évekre már a háborús előkészületek nyomták rá bélyegüket, ami az életszínvonal csökkenésében is megmutatkozott. Az 1940. évi népszámlálás idején a városnak 5027 lakója volt. 1941. szeptember elsején megnyílt a mezőgazdasági szakiskola és megkezdődött a kétéves „aranykalászos“ és egyéves „ezüstkalászos“ oktatás. Első igazgatója Jakab Rezső volt. A háború végén /Magyarország német megszállása után/ a zsidókérdés megoldása végső fázisába lépett: az ipolysági Malom és Rózsa utca közötti térségben létesített gettóba 750 embert zsúfoltak össze, ahonnan a szerencsétleneket június 13-án vagonírozták be és szállították a haláltáborokba. Az áldozatok  emlékét Holocaust-emlékmű őrzi (Kutak Adrien helybeli kerámiaművész alkotása).
A második világháború frontja 1944. december 13-án érte el Ipolyságot. Az első világháborúnál nagyobb áldozatokat követelő szovjet-német harcok másnap csitultak el. A lakosság kölcsönös segíteni akarása különféle formákban nyilvánult meg. A város szülötte, dr. Baráti Béla saját lakásán létesített kórházat, mivel a városi hadikórház volt. Jozef Fraňo városparancsnok és a gimnázium kinevezett igazgatója az akkori postaépületben április elején megindította az oktatást. A tanítási nyelv szlovák volt, de „ideiglenesen kisegítő nyelvként a magyart is engedélyezték”. /13/
 
1949. január 1-én a Korponai járás déli részének leválasztásával újra megalakult az Ipolysági járás. Még abban az évben megalakult a Csemadok, a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kul-turális Szövetsége. Az új politikai – gazdasági rendszer keretei között felgyorsult a gazdasági élet. 1952. augusztus 20-án megalakult az egységes földműves szövetkezet, egy évvel később  a betonelemeket gyártó üzem /ZIPP/ 70 dolgozóval, a MILEX tejüzem 49, a Járási építővállalat pedig 170 alkalmazottal kezdte meg működését. A „szocialista” nagyüzemi gazdálkodás igényeinek kielégítésére megnyitotta kapuit a Mezőgazdasági Szakközépiskola. Felépült az új posta, a Közszolgáltatási üzem, a Strojstav gépjavító üzem és a Pleta kötöttárú üzem. 1962-ben átadták a Ropovod kőolajvezeték központi elosztó és továbbító üzemét, amely lakóházait Ipolyságon építette fel. 1980-ban új, modern épületbe költözhetett a szlovák és a magyar tanítási nyelvű gimnázium is. Lassan befejeződik a város közművesítése. A vízvezeték-  és csatornahálózat befejezése után felépült a szennyvízderítő állomás. A kilencvenes években megkezdődött a gázvezetékhálózat építése. A kulturált környezet és a város szép fekvése újra letelepedésre csábította a fiatalokat, így 1980-ban városunknak már 8036, a társult községekkel  (Gyerk, Pereszlény, Tesmag) együtt 8576 lakosa volt. A nemzetiségi összetétel: szlovák 2885 (33,74 %), magyar 5562 (65,05%), roma 32 (0,37%), más 72 (0,84%). A lakosság többsége katolikus vallású 6596 személy, 61 református és 261 evangelikus.
 
Az 1989 őszén lezajlott „bársonyos forradalom” szabad utat nyitott a magánvállalkozásnak.  Főképp a kis-  és középvállalatok létrejöttével fellendült a gazdasági élet. Városunk fejlődésében ezzel új fejezet nyílt.

Az 1989- es rendszerváltás után  az akkori Középkelet- Európára jellemző több negatív jelenséget figyelhettünk meg e régióban is. A szocialista üzemek megszűnése jelentős mértékű munkanélküliséget gerjesztett, a rosszabbodó életszínvonal pedig demográfiai esést eredményezett. A születések számának csökkenése magával vonta az iskolák és óvodák diáklétszámainak csökkenését, s így elkerülhetetlenné vált először a Janko Kráĺról és Pongrácz Lajosról elnevezett alapiskolák Janko Kráľ utcai részlegeinek bezárása (épületeikbe a Városi Könyvtár, színvonalas Városi Nyugdíjas Klub, és az eredményesen bővülő Művészeti Alapiskola  néhány részlege került) , majd a Hodža utcai és M. R. Štefánik téri óvodák összevonása. Az iskolahálózat eközben a magyar tanítási nyelvű Fegyverneki Ferenc Egyházi Alapiskola és Gimnázium létrejöttével differenciálódott.  Ipolyság számára egyértelműen nagy veszteséget jelentett Gyerk község önállósulása, amivel a város külterületéből kikerült a mikrorégió egyik legjelentősebb akkori munkáltatója és adózója, a Transpetrol cég is. Felszámolásra került az önkormányzat műszaki kapacitásainak egy része is, és magánkézbe került a köztemető működtetése.
            A 20. század 90- es éveinek 2. felétől a település fejlődése újra pozitív irányba lendült. A külföldi tőke beáramlása következtében új munkahelyek alakultak (például a Disk, Hörnlein, Jadeslov, Fragicslov, Itimex, és Westmetal cégekben), kisebb vásárlóközpontok létesültek (Billa, Lidl). A kultúrális fellendülés jeleiként létrejöttek a Honti Kultúrális Napok, és az Ipolynap elnevezésű fesztiválok,  a több ezer résztvevőt megmozgató városi gyermeknapi rendezvények, a Honti Múzeum és Simonyi Lajos Galéria, és a Menora Saag Centrum Artis. E sokrétű kulturális tevékenységet 2003- ig az addig működő Ipoly Mozit is magába foglaló Városi Kulturális Központ folytatta. Megszűnése után szerepét az Ipolysági Városi Hivatal Oktatási, Kulturális és Sportügyi Osztálya vette át nem kevés sikerrel. A város újraindította a Honti Lapokat is. A turizmus fellendülését szolgálják a jelölt túristaösvények, turisztikai információs iroda, valamint a helytörténeti kiadványok és ismeretterjesztő anyagok. Az ide látogatókat megfelelő nagyságú szállodai kapacitás és kitűnő éttermi hálózat várja.
Jelentős, kulturális és nemzetközi pályázati lehetőségeket tágító esemény volt Ipolyság és Vác testvérvárosi szerződésének megkötése 2003-ban. Csatolt községeinkben (Pereszlény és Tesmag) megindult a kultúrházak és halottasházak felújítása. E városrészek, valamint Homok városnegyed korszerűsítésének is jelentős lépése volt 2006- ban a csatornahálózat és a városi szennyvíztisztító állomás bövítésének elindítása. Városvezetésünk tudatosan vállalt célja az, hogy Ipolyság megőrizze és fejlessze természetes régiós központi helyzetét. 
Ing. Danis Ferenc,
Mgr. Pálinkás Tibor
Fotó: Bendík Béla 
 
 
 

 

ma 2018.01.23 van

ma Miloš névnapja van

webygroup

Slovenská verzia
English version
Deutch version

32326239

2018.01.23 van
Főoldal